Eredeti kiadás dátuma: 1982
Platform: PC, Apple II, Commodore 64 stb.
Fejlesztő: Hiroyuki Imabayashi
Műfaj: Puzzle
A Soko-Ban az egyik legnagyszerűbb példa arra, hogy pár egyszerű szabály alapján létrehozott játék, hogyan válik rendkívül komplexszé. Pillanatok alatt megtanulhatók a szabályok, mégis a feladatok megoldása akár napokba is telhet.
Az alapvető probléma a következő: raktárosok vagyunk egy raktárban, ahol a szétszórt ládákat egy bizonyos helyre kell tologatni (kizárólag tolni lehet, húzni nem), és egyszerre csak egy ládát bírunk elmozdítani.
Egyszerűen hangzik, nemde? Ha viszont hozzátesszük, hogy a különböző raktárakat "egy őrült, vagy egy szadista, vagy inkább mindkettő" tervezte, akkor már egy olyan feladatot kapunk, ami úgy megmozgatja a problémamegoldó központunkat, mint kevés játék a játéktörténelemben. Közben még arra is kell vigyáznunk, hogy nehogy egy kicsit tovább nyomjuk a gombot, mert egy másodperc alatt túltolhatjuk a ládát és vége a szintnek, kezdhetjük előröl. Ez pláne akkor kerget minket az őrületbe, ha kilogikáztuk az egész szintet, végig is toltunk, és az utolsó ládát meg tútójuk.
Update: Köszönet Hungarisztannak! A túltolás tényleg kiküszöbölhető az "U" gomb megnyomásával, így az utolsó lépés visszavonható. Ez megoldás az idegbaj ellen.
Na, ezt itt tútótuk!
A Soko-Ban titka a pályatervezés. Hiroyuki Imabayashi olyan szinteket tervezett, hogy amikor megjelenik a következő szint, az ember hátán feláll a szőr, és arra gondol, hogy a pokolba lehet ezt megcsinálni. Hivatalosan 306 pálya készült, de a rajongók által készített pályák száma több ezerre rúg.
A játék még ma is a zsenialitás mementója, egy igazi klasszikus, amit minden logikai fejtörőket szerető játékosnak ki kell próbálni.
Az interneten ma is töménytelen Soko-Ban oldalt találhatunk, millió féle feldolgozásban.
Újrajátszási élmény: 5/5 Időtlen klasszikus!!!
