Eredeti kiadás dátuma: 1982

Platform: Atari 8-bit, Commodore 64

Fejlesztő: Cosmi

Műfaj: Akció

Első Commodore 64-es élményeim egyike. A szocialista nagyvállalatnál, ahol édesapám dolgozott, a 80-as évek közepén vásároltak egy Commodore 64-es gépet floppy-meghajtóval, hogy majd segíti a hatékonyabb működést, hiszen a fejlődést követni kell. A külföldről behozott C64 és floppy összesen 140 ezer forintba került, ami akkoriban két autó ára volt. Azt nem tudom, hogy a hatékonyságot mennyiben növelte, de azt igen, hogy onnantól kezdve szívesen jártak be a gyerekek anyához, vagy apához a dolgozóba.

Így találkoztam az Aztec Challenge-dzsel, ami akkoriban az egyik kedvenc játékom volt.

A játék sztorija szerint 1500-ban az Azték Birodalom fővárosában járunk, és miénk lett a megtiszteltetés, hogy feláldoznak minket az isteneknek, hacsak túl nem éljük a halálos akadálypályát, amit azték kihívásnak (Aztec Challenge)

Pontosan hét pályát tartalmaz a program. Mind a hét borzasztó nehéz, iszonyú jó reflexeket igényel, az adrenalinszintet pedig az egekbe emeli. És akkor még nem beszéltünk a programozó Paul Norman (aki mellesleg profi zenész volt) által komponált kísérő zenéről, ami legalább 50%-ban felelős a végletekig srófolt idegállapotért. 

A játéknak számomra három negatívuma volt. 

1. Ha elhalálozunk, nincs semmilyen szünet, egy másodpercnyi pihenő, hanem azonnal indul a pálya az elejéről. Ez sokszor azt eredményezi, hogy még bennünk van az előző rossz mozdulat és a következő életünknél is azonnal hibázunk. Ugyanez hiányzik a szintek közül is, bár lehet, hogy ez volt a cél.

2. Ha végigértünk mind a hét szinten, semmilyen jutalomban nem részesülünk, se egy animáció, még egy állókép sem lesz a jutalmunk, hanem kezdődik előröl az egész. Ez nagyon hiányzik a programból, mert aki ezt a játékot végigjátssza, az igazán megérdemli, hogy valami jutalomban részesüljön.

3. Az első lándzsadobálós szintnél mindig azt vártam, hogy elérjek a piramisig, ehelyett még az elég messzinek látszó lépcsősoron találjuk magunkat.

Összegezve, az Aztec Challenge számomra egy nagyon meghatározó játék volt, még most 30 év múltán is kellemes emlékeket ébreszt. Mindenképp ott van a helye a legnagyobbak között.

Újrajátszási élmény: 3/5 Élvezhető, de nem kezdenék hozzá végigjátszani.